Sümeg

1921. június 10-én született Sümegen Badics János néven. A Badics nevet még édesapja magyarosította 1936-ban, ekkor lett a neve Sümegi János. Iskoláit 6 éves korában kezdte, s 6 elemit végzett. (Majd felnőtt fejjel elvégezte a 7-8. osztályokat is.) Tizenhárom éves kora óta a családi gazdálkodást segítette. 1934-ben, mikor a levente mozgalom Sümegen is beindult, tehát már a kezdetkor belépett a zenekarba harsonásként (basszus trombita), és levente volt 1941-ig. Mivel nagyon jó énekhangja volt, 14 éves kora óta tagja volt a helyi énekkarnak is. Részt vett, és rendszeresen szerepelt a község kulturális életében. Gyakran vállalt szerepeket a zenés színjátszó körben: a Katolikus Gazdakör épületében.  Közben folyamatosan járt a cserkész zenekarba is.

1941. augusztus 30-tól katona: Zentára vonult be a harckocsizókhoz. Ott a parancsnoki autó vezetője lett. Részt vett a Don környéki harcokban. Csak kevés katona maradt meg, a szerencsések között volt Sümegi János is, mivel parancsnoki sofőrként kerülnie kellett a harcok sűrűjét. A Székesfehérvár környéki ütközetben megsebesült – egy löveg szilánk akadt a testébe, így került a győri hadi kórházba. Sebesültként Németországba vitték, s felgyógyulása után amerikai fogságba esett. Fogoly volt 1945. április 8-tól 1946 február elejéig. 1946. február 8-án haza érkezett Sümegre. A család újra együtt gazdálkodott, mintegy 7 kat.holdon. 1956 után felerősödött a beszervezés, és kénytelen volt belépni a sümegi Kossuth TSZ-be. A család minden földjét bevitték a közösbe, s így mindjárt brigádvezető lett. 1959. március 1-től TSZ-tag. Befejezte a 6 elemi iskoláját, elvégezte a nyolc általánost esti iskolán. Több tanfolyamot is elvégzett.  Soha nem nősült meg, szinte már büszke volt öreglegénységére. Munkaidején kívül szőlőjében tevékenykedett, szinte csak késő este járt haza.

A mindig becsületes munkáját és önzetlenségét értékelték úgy a munkahelyén, mint a környezetében. Beválasztották tanácstagnak, sőt bekerült a szűk körű végrehajtó bizottságba is. Ezen időszak alatt 14 évig bírósági ülnök is volt. Munkahelyén a beosztása nem is változott meg, végig brigádzezető maradt.

Nagyon sok elismerést kapott munkája és becsületes közéleti szereplései miatt: pl. Kíváló Munkáért Arany fokozat (1981), Érdemes Társadalmi Munkás (1984), Kisfaludy Sándor Emlékérem kitüntetés (1999), Sümegi Fúvószenekar Emlékplakett (1999), Sümegi Városért Emlékplakett (PRO URBE).

1981-ben megérdemelt nyugdíjba vonult. Nyugdíjas évei alatt is folyamatosan tagja volt a Városi Fúvószenekarnak. Gyakran léptek fel különböző rendezvényeken. 81 éves korában, 2002. május 12-én örökre lehunyta szemét. Sírja a sümegi temetőben található.

Hosszú ideig végzett társadalmi munkájáért, közéleti tevékenységéért, ismertsége és köztisztelete miatt érdemes arra, hogy a települési Arcképcsarnokban elfoglalja méltó helyét.

A beadvány teljes szövege letölthető innen.