Püspöki Palota
„A sümegi episcopium, ahol azelőtt puszta, düledező falakon kívül jóformán semmi sem volt, most olyan ragyogó pompával épült újjá, hogy a magyarországi püspöki rezidenciák között alig akad párja. Az épületben a legszebb festményekkel ékesített, márvánnyal borított, Szent Márton püspök és hitvalló tiszteletére szentelt kápolna van. Hozzá kapcsolódik egy ritka könyvpéldányokkal ékes könyvtár, amelyet magam gyűjtöttem. A rezidenciát gyönyörű házi üdülőkert övezi, különböző erdei- és gyümölcsfákkal, szinte a puszta földből elővarázsolva.” – olvashatjuk Padányi Biró Márton püspök naplójában. Ami e dicsekvő szavakat illeti, 1753 előtt valóban nem volt a sümegihez hasonló püspöki kastély Magyarországon.
Sümeg 1552 és 1762 között a Veszprémi Püspökség tényleges székhelye volt, első virágzását Biró Márton püspöksége idején élte. A püspökök a török idők alatt lakóhelyül a vár védett erődítményét választották, de a XVII. század derekán már állt a várhegy nyugati lábánál a mai palota helyén egy szerényebb püspöki kúria. Ez az épület a legkorábbi formájában egy észak-déli fekvésű, egytraktusos, emeletes, alápincézett lakóház volt, valószínűleg Széchényi György püspök emeltette, majd a századfordulón Széchenyi Pál püspök U-alaprajzúvá bővíttette.
Padányi Biró Márton, püspöki kinevezését (1745) követően rögtön Sümegre költözött, és az általa túl kicsinek és omladozónak ítélt szerényebb lakóházon nagyszabású koncepció mentén kezdett átalakításokba. Először a benne működő kocsmát és üzletet tette ki a kastélyból, majd az épületek felújítását követően új szárnyakat emelt. A meglevő épületrészek újragondolásával és összekapcsolásával alakult ki a mai, téglalap alaprajzú, belső zárt udvaros kastély.
Nyugati főhomlokzatának középső tengelyében magas talapzaton álló atlaszok által tartott, áttört kőmellvédű erkély keretezi a kőkeretes nagykaput. Felette az építtető püspök kőből faragott, rokokó keretelésű címere helyezkedik el két puttó között.
Az építész(ek) pontos személyét nem ismerjük, Tiethart József és Fellner Jakab neve is felmerül. A kápolnára vonatkozó (egyetlen ismert) szerződés Paul Moser püspöki kőművest említi név szerint mint kivitelezőt.
Az építkezésekhez a kőanyag zömét a sümegi vár romjai szolgáltatták, a téglát a helyi téglavetőben égették (MB – Martinus Biro és EW – Episcopus Wespremiensis monogramokkal). A kétszintes (részben alápincézett), négy saroktornyos, nyeregtetős, oldalfolyosós, impozáns díszítésű barokk kastély teljes egészében Biró püspök elképzelése, részletes programja alapján épülhetett. 1753-bankészült el, s az építkezés több, mint százezer forintot emésztett fel.
De a palota építéstörténete itt nem zárult le, a későbbi egyházmegyei elöljárók – még ha nem is lakóhelyként, csak nyaralóként vagy vadászkastélyként használták – kisebb-nagyobb mértékben változtattak rajta. A park felőli, nyugati homlokzat copf stílusjegyekkel gazdagodott. A barokk kályhákat fehér és zöld mázas klasszicista kályhákra cserélték, a falképeket is átfestették. Eltűnt a zárterkélyek barokk toronysisakja, a fazsindelyfedés és az eredeti berendezés. A második világháborút követően az államosított épületbe iskola és diákotthon költözött.
A ’90-es évek közepétől a műemléki szempontok előtérbe kerülésével új korszak vette kezdetét a palota életében.
Püspöki Palota – Sümeg, Szent István tér 8.
https://padanyipalota.blogspot.com sumegipalota.hu
Az Értéktárba delegálta: Szabados Zsuzsanna, 2016.
Települési értékként 13/2019. (IV. 3.) STÉBH számmal határozat született róla 2019. április 3-án, mely alkalommal a megyei és nemzeti értéktárba is felvételét javasolta a Bizottság.
A beadvány teljes szövege szakmai ajánlással együtt letölthető innen.
