Sümeg

Nyers Miklós amatőr fafaragó 1936. december 5-én született Sümegen. Óvodai évei után az elemi iskolába íratták be, az ötödik után otthagyta az iskolát, és elment Patonai Ferenc fazekashoz segédmunkásnak. Valószínűleg ott „fertőződhetett meg” a népművészettel.
A nyirádi bauxit bányában a bányagépek mellett zsírozóként dolgozott. Két év után áthelyezték a tárkányi bányába, ott tanfolyamok elvégzése után fejtőgépekre és mozdonyra ültették. Kis idő múlva lekerült a föld alatti bányába, kitermelni az ércet. Volt csillés és rakodó munkás.
1957-ben bevonult 2 évre katonának, 1959-ben aztán meg is nősült, elvette Vass Jolánt, egy somogyi leányt. Három gyermekük született: 1960-ban Miklós, 1961-ben Jolán és 1971-ben Ferenc.
Áthelyezték Halimbára, majd elment a padragkúti szénbányába. Ottani munkája alatt elvégezte a vájár iskolát, de egy év múltán családi okok miatt a sümegi gerinci kőbányába ment dolgozni csillésként. Ez a bánya már a sümegi mészégetőhöz tartozott. Lehelyezték a mészgyárba mészégetőnek.
Innen aztán Vegyesipari Szövetkezethez került a 70-es évek elején. 1973 körül átment a „Kecskevári” kőbányába csillésnek és kőfejtőnek, azaz kézzel rakodta be a követ a vagonokba. Ottani munkahelyén – mivel volt gépész ismerete is – kompresszor-kezelő lett. Ebben a beosztásában érte el a betegsége (agyvérzést kapott), ami aztán sajnálatosan kihatott munkájára.
Hosszú ideig tartó kórházi kezelések után lerokkantosították, és a nyugdíjkorhatár elérésekor nyugdíjba vonult. 1996-tól éli békés nyugdíjas életét.
A bányában eltöltött több éves munkája elismeréseképpen többször kapott Kiváló Dolgozó elismerést, és egyéb, szociális munkáért járó elismeréseket. Szociálisan nagyon érzékeny volt, mindenkinek nagyon szívesen segített.
Már gyermekkorában felfigyeltek művészi hajlamaira – gyönyörűen és kifejezően rajzolt, de szülei nem engedték, hogy ezzel foglalkozzon. Patonai Feri bácsinál ellesett kézműves fogásokat alapul véve, először az agyag megmunkálásával kezdett foglalkozni, de aztán a ’70-es évek elején inkább a fafaragást választotta.
Eleinte inkább vallási témában alkotott, később a hétköznapi emberek életének pillanatait leste el, majd híres embereket mintázott meg, tájakat és utcajeleneteket faragott ki, ha alkalmas fát talált. Dísztárgyakat és lakberendezési tárgyakat is faragott (székeket, ágytámlákat), és ezek szerte megtalálhatóak az ország különböző területein. Sokaknak rendelésre is faragott.
A sümegi kultúrházban több kiállítása is volt. Az 1986-os novemberi kiállítás megnyitójára Kocsis Lajos bácsi írt verset (megtalálható nála kéziratban). Ez volt az első, utána még két alkalommal állították ki alkotásait. Fontos megemlíteni a sümegi Kegytemplomban megtalálható Keresztút-sorozatot, fából kifaragva.
Többször felkérték, hogy segítsen és közreműködjön fiataloknak szervezett fafaragó táborokban.
Élete alkonyán nagyon sokan látták a lakása sarkán kint állni, amint a következő elképzelését faragta. Ma már sajnos nem képes az alkotásra. A beadvány írásakor 85 éves.

A Sümegi Települési Értéktár Bizottság a „Nyers Miklós életútja” című javaslatot 6/2022. (XI. 30.) STÉBH határozati számmal felvette a Sümegi Települési Értéktár Arcképcsarnokába.

A beadvány teljes szövege letölthető innen.