Kisfaludy Sándor Magyar szüretelő éneke és annak továbbélése Európa himnuszában
Kisfaludy Sándor életének egyik fénypontját a Szegedy család badacsonyi szüretén való részvétel jelentette, amely az évekkel később megjelent Himfy-versek megírására ihlette a költőt, és ami – bármilyen hihetetlennek tűnik – elindítója volt annak a zenei műnek, melyet ma Európa himnuszaként tartunk számon.
Beethoven a IX. szimfónia fináléjában meg akarta szólaltatni az emberi hangot, a kórust. Ehhez a megfelelő refréneket, strófákat úgy kellett kiválasztania, hogy az egész szimfóniával harmonizáljon, s a fináléban az öröm csodálatos ajándékát ünnepelhessük.
Nagyon sokáig, évekig kutatta, mire rátalált Kisfaludy Sándor sümegi költő Magyar Szüretelő Énekére (A kesergő szerelem 71. dala), melynek szövege és kottája 1816-ban Lipcsében jelent meg egy zenei lapban. Az ének magyar népi dallam. Ősi magyar népi hangszer, a duda művelői őrizték meg.
Beethoven – a Schiller-vershez igazodóan és a finálé igényének megfelelően – finomította a dallamot, és az ismétlésekkel érte el, hogy az öröm csodálatos kifejezője lett.
Beethoven bizonyosan ismerte Kisfaludy Sándor művét, feldolgozta, zongorakíséretet is írt hozzá, de ennek a dokumentuma csak 1941-ben jelent meg nyomtatásban a lipcsei Breitkopf & Hartel cég Ludwig von Beethoven – Neues Volkliederheft című kiadványában.
Európa himnusza tehát egy sümegi költő verse és egy magyar dallam alapján készült.
Az Értéktárba delegálta: Miklósi-Sikes Csaba, 2016.
Települési értékként 12/2019. (IV.3.) STÉBH számmal határozat született róla 2019. április 3-án, mely alkalommal a megyei és nemzeti értéktárba is felvételét javasolta a Bizottság.
A beadvány teljes szövege (ajánlásokkal együtt) letölthető innen.
