Darnay Kálmán életútja
Darnay Kálmán muzeológusként elsősorban régész, a Dunántúl múltjának egyik legjobb ismerője. Szakmai tevékenységével összefüggésben pedig szépíró: publikációi az összegyűjtött anyagi és szellemi javakat dolgozzák fel, a tárgyakat és korukat teszi élővé, közérthető nyelven.
Szentmártoni Darnay Kálmán (szül.: Dorner Kálmán, Sümeg, 1864. május 11. – Sümeg, 1945. július 3.) régész, muzeológus, író, királyi tanácsos, kormányfőtanácsos, az Állami Darnay Múzeum alapító igazgatója. Országszerte elismert gyűjteménye révén a nemzet nevelője lett. A földműves embert a régészeti leletek felismerésére, szépírásaival a műveltebb réteget a múlt megismerésére igyekezett szoktatni.
A kereskedői pályát választotta, de szabadidejét a régészetnek szentelte. 1887-ben átvette édesapja vaskereskedését, melyet később fűszerüzlettel is kibővített.
A régiséggyűjtési szenvedélye 13 évesen kezdődött, amikor a sümegi várban egy reneszánsz díszes sarkantyút talált. Hamarosan tekintélyes gyűjteményre tett szert régiségekből. Egymaga hozta létre és működtette Sümegen a Darnay Múzeumot. A régészeti gyűjteményen és a Kisfaludy-ereklyetáron kívül jelentős hadtörténeti, numizmatikai, néprajzi és iparművészeti gyűjteménye is volt, országos gyűjtőkörű kéziratosztály, valamint arckép- és képzőművészeti gyűjtemény. Vidéki viszonylatban a leggazdagabb múzeumok közé tartozott. A gyűjtemény többször költözött fennállása alatt, de mindig látogatható volt, ahol
maga Darnay Kálmán tartott tárlatvezetéseket. Sümeg főutcájának egyik emeletes
saroképülete 1909-1948 között adott otthont az intézménynek, ahol 5 teremben volt
berendezve, témák szerint osztályozva mintegy harmincezer tárgy.
Múzeumát 1907-ben fölajánlotta az államnak. A szerződés megkötése után a gyűjtemény Állami Darnay Múzeum lett, ő maga pedig állami fizetéssel annak igazgatója. 1937-ben muzeális szempontok miatt a múzeumot, a Kisfaludy-anyag kivételével, a keszthelyi Balatoni Múzeumba szállították át (sajnos nagy része a második világégéskor megsemmisült). Darnay 1937-től 1944-ig nagy buzgalommal kalauzolta látogatóit a megmaradt Kisfaludy Múzeumban.
Szakmai értekezéseit az Archeológiai Értesítő országos tudományos folyóirat publikálta, továbbá elsőként írta meg Sümeg és vidékének őskorát (1899) és Magyarország őskorát (1900). Hazafias és szerelmes novellákat, vadászelbeszéléseket, színdarabokat, történelmi regényeket (Gisimár; Tagisir; Testőrszerelmek; Budjdosó gyöngysor; Kaszinózó táblabírák; Elkésett csók) is írt. Főmunkatársa volt az 1897-ben induló Sümeg és Vidéke című lapnak. Megjelentette a Házibarátot (1899) és a Darnay Múzeum Ingyen Naptárát (1905–14), ezenkívül kiadta A Sümegi Szűz Mária című kalendáriumot is. Ránk hagyott írásai, könyvei, publikációi fontos helytörténeti, kultúrtörténeti, régészeti és nemzeti történelmi források.
A közéletben is igen aktívan vett részt: a Sümeg Vidéki Gazdakör tagja, a Sümegi Iparos Ifjúság Egyesületének alapító tagja, a helyi lapok főmunkatársa, a Sümeg és Vidéke Kiadóhivatal főnöke, a sümegi Hitelszövetkezet vezetőségi tagja, a Sümegi Kaszinó elnöke, a Sümegi Színpártoló Egyesület és a Kisfaludy Kör elnöke, az Országos Régészeti és Embertani Társulat igazgatói választmányának tagja, továbbá tag a Balatoni Szövetségben, a Balaton Társaságban és a „Hubertus” Magyar Vadászok Országos Egyesületének igazgatótanácsában is.
Még életében, 1927-ben Sümeg város díszpolgárává választották.
Darnay Kálmánt sokirányú érdeklődése és kíváncsi szelleme tette polihisztorrá. Tevékenysége Sümeget a dunántúli régészeti és múzeumi élet korai központjává tette.
Szülőháza a Kossuth L. u. 24. szám alatt, lakóháza és az Állami Darnay Múzeum egykori épülete a Kossuth u. 12. szám alatt található. Munkásságát idéző gyűjtemény megtekinthető a Kisfaludy Emlékházban.
Az Értéktárba delegálta: Szabó Jánosné és Sümegi Kata, 2019.
Települési értékként 17/2019. (IV.3.) STÉBH számmal határozat született róla 2019. április 3-án, mely alkalommal a megyei és nemzeti értéktárba is felvételét javasolta a bizottság.
A beadvány teljes szövege ajánlásokkal letölthető innen.
