Sümeg város erődítményrendszere I.
Vár
Sümeg épített örökségének több szempontból is kiemelkedő képviselője, a középkori várak talán legimpozánsabb példája, egy kúpalakú mészkőszikla koronájaként magasodik a város fölé. A tatárjárás után, valamikor 1244–62 között emeltette Zlaudus püspök a sümegi Várhegyre emelt mai erősség ősét, az ún. Öregtornyot. Ezt a még szerény méretű erődítményt III. Endre 1292-ben a veszprémi püspöknek adta. Teljes kiépítéséhez évszázadok munkája, no meg a tatár-török szorítása „kellett”.
A sümegi erőd a környékbeli egyházi birtokok védelmének és irányításának biztos támpontja volt. A „fellegvárat” Galgóczy Mátyás (1440–1457), majd Vetési Albert (1458–1486) püspökök újabb falakkal bővítették, elérve a mai vár nagyságát, tehát elfoglalva a várhegy teljes fennsíkját. Ezen kőfalak védelmében már nyugodtan dolgozhattak a vár egyéb épületein. Felépült a farkas-veremmel védett belső kaputorony, és az innen nyíló szép gótikus helyiség, a Darabontok szobája, majd később az ifjabb Vitéz János (1489–1499) által építtetett gótikus kápolna.
A török veszély miatt az 1520-as években falait tovább erősítették. Veszprém várának eleste (1552) után Köves András (1553–1568) püspök ide vonult vissza, s ezt követően az egyház vezetése e falak között talált bő másfél évszázadra menedéket. Nagyszabású átalakítások történtek: a vár egy ötszög alaprajzú, ó-olasz típusú bástyával bővült.
Sümeg ettől kezdve a magyar végvárak zaklatott életét élte. Bocskai hajdúi, Bethlen csapatai, majd a püspökség katonái adták egymásnak a várat, mely fokozatosan veszítette el egykori erejét, s vele hírét-ragyogását.
Ám nagyhírű jótevőjének, Széchényi György püspöknek (1648–1658) az építkezései ismét pompás püspöki székhellyé avatták a várat. A palotaszárnyat kora-barokk stílusban átépíttette, illetve a várhoz kapcsolódó (ugyanakkor Sümeg belvárosának is biztonságot nyújtó) alsó várfalszakaszt is megépíttette. Püspöki székében később őt követő Sennyei Istvánnak (1659–1683) kedvelt székhelye volt a sümegi vár, melynek külső kaputornya mellé újabb bástyát emeltetett, míg utolsó mecénása, Széchenyi Pál püspök (1687–1706) halála egyben a vár pusztulásának kezdetét is jelentette.
1705-ben II. Rákóczi Ferenc seregei szállták meg a várat, négy év múlva pedig már az osztrákok zászlója lengett a vár fokán, akik – a kuruc ellenállási gócpontok felszámolása érdekében – 1713-ban hadgyakorlat ürügyén megrongálták, majd felgyújtották azt.
A sümegi erőd végleg elvesztve hadászati jellegét, gazdátlanul maradt. Bár a reformkor zalai nagyságai épen maradt termeiben még megyebált rendeztek, de ezt követően jobbára a kőbányának használt vár már a biztos pusztulás felé tartott. Ennek vetett gátat 1957-ben az újjászervezett magyar műemlékvédelem, melynek első nagyszabású vidéki munkája éppen itt kezdődött. A vár ezzel megmenekült a végső pusztulástól, de a csak részben helyreállított falak ismét romlásnak indultak.
1989-ben a vár üzemeltetése magánkézbe került, s fokozatosan megújult, élettel telítődött. 2020 óta pedig új turisztikai attrakciók kiépítése került előtérbe a Nemzeti Várprogramnak köszönhetően.
Szerkezetileg a vár három nagyobb egységből áll. A várlátogató elsőként a külső kaputorny alatt lép be, és az onnan nyíló, enyhén emelkedő falszoroson sétálhat végig, amelyet pártázatos várfal határol.
A belső kaputorony felvonóhídjánát léphetünk be a belső várudvarra, melyet épületek sora vesz körül: a palotaszárny helyiségei, a Köves-bástya, a volt istálló és a kaszárnya, a középkori konyha, a várnagyi ház.
A várkápolna falának vonalában lehet bejutni a „fellegvárba”: az Öregtoronyhoz és az azt övező udvarra, illetve az itt helyet kapó építmények területére, amely a sümegi vár harmadik nagyobb egységét alkotja.
Nagy értéke a sümegi várnak, hogy hűen tükrözi a középkori magyar várak szerkezetét, az évszázadok alatt végbement átalakítások és bővítések módszerét, mértékét és jellegét.
Az Értéktárba delegálta: Miklósi-Sikes Csaba, 2016.
Települési értékként 10/2019. (IV.3.) STÉBH számmal határozat született róla 2019. április 3-án, mely alkalommal a megyei és nemzeti értéktárba is felvételét javasolta a Bizottság.
Veszprém Vármegye Értéktár Bizottsága 38/2019. (VIII. 22.) számú határozatával vármegyei értékké nyilvánította épített környezet szakterületi kategóriában.
A beadvány teljes szövege letölthető innen.
