A Várhegy lábánál álló, nagyméretű gazdasági épület, ismertebb nevén a Váristálló, a barokk kor emlékét őrzi. Építését Biró Márton veszprémi püspök rendelte el a 18. század derekán, mivel fejleszteni akarta a sümegi uradalom gazdaságát, infrastruktúráját.
Az épületet története során többször renoválták, sőt, később funkcióbővítés és belső átalakítás, felújítás is történt. A TSZ-időkben marhaistálló volt, majd az 1968-69-es, műemléki szempontoknak megfelelő helyreállítást követően ménösszpontosító állomásként működött. Az itt lévő mének a nemzetközileg elismert lótenyésztést segítették elő. „A sümegi vár alatt, a hegy lábánál elkészült a váristálló restaurálása és ezzel a község újabb helyi nevezetességgel gyarapodott, s magáénak mondhatja Dunántúl egyik legszebb mezőgazdasági műemlékét. Sikerült eredeti formájában helyreállítani, visszakapta rendeltetését is, újra lovak szállása lett. A boltíves, oszlopos istálló állásaiban 44 mén kapott helyet, s közöttük megtalálható a hazánkban tenyésztett valamennyi lófajta.” – írja a Magyar Nemzet 1969-ben.
1993-ban Capári Róbert sümegi vállalkozó pályázott az üzemeltetésére: „A képviselőtestület a tenyésztéssel és lovas-idegenforgalommal is foglalkozó helybeli pályázó mellett döntött. Capári Róbertet a lovardában kerestük fel. Harmincöt lovuk van, a darvastói intézeti neveltekkel együtt öten gondozzák őket. […] A nyereg- és lószerszám-kiállítást visszahoznák az istállóba, és alkalmanként amatőr művészek lóval kapcsolatos munkáit is be kívánják mutatni. Folytatják a túra- és vadászlovagoltatást, közreműködnek a várjátékokon, és 7-15 napos nyári gyermeklovastábort terveznek” – található a Napló 1993-as számában. Rövid időn belül idegenforgalmi érdekességgé nőte ki magát, illetve lovasiskolaként is meghatározó volt a térségben. Ekkor az istálló már 50 lónak adott otthont.
A Váristálló területén sokrétű lovas idegenforgalmi szolgáltatás bontakozott ki a vállalkozói szemléletnek köszönhetően: futószárazás, lovardai és tereplovaglás, pónilovaglás, hintózás, hétvégi programok, szünidei lovastábor hetes turnusokban, sőt, ezeken túlmenően falkavadászat, mely többnapos program, szállással, ellátással az emeleten működő lovaspanzióban. A lovas hagyományőrzés másik fontos pillére a helyszínen a Balatonfelvidéki Radetzky Huszár Egyesület kiállítása, ahol „a vitrinekben vitézkötéses huszárcsákók, kardok és tarsolyok fekszenek, a fogasokon zsinóros dolmányok és menték függenek, a padlón csizmák sorakoznak, az évszázados, vaskos, fehérre meszelt falakon pedig magyar történelmi eseményeket, vadászjeleneteket vagy éppen a sümegi tájat ábrázoló festmények sokasága lóg. Így néz ki, amikor egy hagyományőrző huszár felkarolja a képzőművészetet.” – írja a Magyar Nemzet 2020-ban. 2010 óta évente kerül megrendezésre az egy hetes alkotótábor, a Darnay Kálmán által megálmodott régi művésztelep felélesztésével. A művészek alkotásai ma is a kiállítótermeket és a panzió helyiségeit díszítik.
A már többszáz éves istállóépület a lovak szállásán túl a felsorakozó történelmi korszakokban újabb és újabb funkciókkal bővült, ezzel fejlesztve Sümeg gazdaságát, infrastruktúráját, idegenforgalmát, sport- és alkotóművészeti életét.
Az Értéktárba delegálta: Molnár Mária és Frenkl Attila, 2024.
Települési értékként 14/2024. (X. 9.) STÉBH számmal határozat született róla 2024. október 9-én, agrár- és élelmiszergazdaság, épített környezet és turizmus kategóriákban.
A beadvány teljes szövege letölthető innen.
Az ajánlás szövege letölthető innen.
