Sümegi Tóth Tivadar költészete
Városunk szülötte, hányattatott sorsú, szerényen alkotó költő. Versei fanyar hangulatúak, Móricz Zsigmond „a halál költőjének” nevezte.
Tóth Tivadar csak 32 évet élt, nem tartozott a sors kegyeltjei közé. Szegény családból származott, iskoláit félbehagyta, s szerencsét próbált költőként a fővárosban. Versei terjesztésének különleges módját választotta. Előbb kézírással, majd indigós gépeléssel 5–6 versét adta közre pár oldalas kis füzetekben. 30 évesen ismerkedett meg Móricz Zsigmonddal, aki rögtön a pártfogásába vette a fiatal költőt. (Néhány költeményét a Magyar Élet és a Kelet Népe is közölte.) Sajnos későn, mert a nélkülözésnek és a rossz életkörülményeknek köszönhetően egészségi állapota ekkor már nagyon rosszra fordult. Verseiben az élettől búcsúzott. A nagybeteg költőt hazaszállíttatva, szülőházában hunyta le szemét 1942-ben. Móricz személyes hangvételű nekrológgal búcsúztatta.
Verseinek gyűjteményes kötete 1995-ben jelent meg Életért kiáltok címmel a Sümegi írások sorozatban. Sümegen utca viseli nevét, a szülőházán tábla őrzi emlékét.
Sümegi Tóth Tivadar: Vágy
A költő-sírás láza éget:
Vágyom a teljes mindenséget!…
Erős, bimbós, egész szerelmet
Keres a lelkem: miért nem lelhet?
Flörtölni tört, megrokkant vállal,
Fél-élet ez: egy halállal.
Az Értéktárba delegálta: Torma Kinga, 2019.
Települési értékként 14/2019. (IV.3.) STÉBH számmal határozat született róla 2019. április 3-án.
A beadvány teljes szövege letölthető innen.
